Idén nyáron egy egész vaskos fejezetet zártam le életem könyvében azzal, hogy lediplomáztam. 16 év után hátrahagytam az iskolákat, oktatási intézményeket (fyi: nem buktam, csak a gimi tartott 5 évig). Nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz majd végre dolgozni, nem várni a nyári szünetet és vasárnap esténként nem a házi feladat felett görcsölni. Tudom, sokan visszasírják a középiskolai, egyetemi éveiket, de én még zöldfülűként örültem, hogy végre otthagyhatom az egészet és valami teljesen új kezdődhet az életemben.
Ezzel a kitörő lelkesedéssel ültem be életem első hivatalos munkahelyére 3 nappal a diplomaosztóm után. Azon szerencsések egyike lehettem, akik a szakmájukban tudtak elhelyezkedni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azon a helyen már dologztam mint gyakornok a múlt nyáron és a főnökség tárt karokkal várt vissza. Boldogan mentem be mindennap dolgozni. Az sem érdekelt, hogy kint 40 fokos kánikula van és rajtam kívül mindenki a strandon héderel. De nekem munkahelyem volt, ahol nagyon jó volt a légkör, kedves és segítőkész kollégákkal és rendes főnökkel. Pont ezért is ért hideg zuhanyként, amikor szeptemberben közölte a főnoköm, hogy köszöni az együttműködésem, de egy másik volt kollégának nagyobb szüksége van a munkára, így sajnos ki kell rúgnia engem.
Mit ne mondjak, csalódott voltam amiért életem első munkahelyétől ily gyorsan búcsút kellett vennem. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy hirtelen azt se tudtam, mihez kezdjek. Eddig egyetlen dolgot csináltam addig életemben, tanultam. Így jelentkeztem is gyorsan mester szakra egy közeli főiskolára, ahova egyből fel is vettek. Gondoltam a plusz tudás mindig jól jön és a két év alatt még lesz időm kitalálni egészen pontosan mit szeretnék majd dolgozni, mivel szeretnék igazán foglalkozni.
De a sors is úgy gondolta, hogy elég lesz már az iskolapadból nekem. Az új iskola nagyon ráfeküdt a pénztárcámra ráadásul a hirtelen kiválasztott szak sem felelt meg egészen az elvárásaimnak, ezért két hónap után elváltak útjaink. Mielőtt fejest ugrottam volna az osztrák munkaerő piacba, összeszedtem a gondolataimat, átböngésztem a világhálót, hogy kitaláljam mivel is szeretnék valóban, úgy igazából foglalkozni.
Kutatásom és filozofálgatásom végeredményeképp rájöttem, amit évekig tanultam szakma, egy leheletnyit sem érdekel már. Viszont egy teljesen új, másik szakma már évek óta foglalkoztatott. Rájöttem, végülis minden tudással rendelkezem, amivel egy magamfajta kezdő rendelkezhet, hogy helyt álljak abban a munkakörben. Ezúttal célirányosan csak olyan munkákra jelentkeztem, amelyek az új érdeklődésemnek megfelelnek. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, hisz munkatapasztalatom nincsen a területen, de lelkesedésem és motivációm annál inkább van.
Egy hónapnyi folytonos életrajz küldözgetés, munkára jelentkezés és motivációs levél írás után, végre sikerült munkát kapnom a város egyik legjobb cégnél a szakmában. Nagyon élvezem a munkámat és a velejáró mindennapos kihívásokat. Alig várom, hogy véget érjenek az ünnepek és januártól újra mehessek dolgozni.
Ha tetszett a bejegyzés kövess bátran a Facebookon! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: