Egy barátnőm, aki ki szeretne jönni Ausztriába tanulni adta az ötletet, hogy leírjam, hogyan telt nálunk a főiskolán egy átlagos óra. Itt az elején szeretném leszögezni, hogy Magyarországon én egy percig nem jártam főiskolára vagy egyetemre, így nincs összehasonlítási alapom. Lehet, otthon ugyanígy zajlik egy óra, mint itt, lehet nem. Már korábban írtam, hogyan kerültem ki és már említettem, hogy turizmust tanultam itt.
Az órarendet egy héttel a szemeszter kezdete előtt már letölthettük a suli weboldaláról, ahova saját jelszóval léphetünk be. Ha jól emlékszem, Magyarországon ezt a rendszert Szaturnusznak hívják vagy Uránusznak (?!) legalábbis a barátnőim valami bolygónevet mondtak, hogy náluk az van.
Szóval órarend. Kötött és minden tantárgyat kötelező volt látogatni. Felvenni vagy leadni nem tudtunk, nem lehetett órákat. Annyit lehetett változtatni, hogy a másodnyelvet mindenki maga válaszhatta ki. Szerencsére az órabeosztás az egész félévre érvényes volt, így bátran lehetett vele tervezni például mellékállást vagy hazautazást, mert biztos volt, hogy változni nem fog. Az esetleges utazásokat, kirándulásokat is igyekeztek időben közölni.
Dolgozatok, tesztek, felelések nem voltak. Vagyis voltak, de év közben nem. Csupán a szemeszter végén, decemberben és júniusban. Olyankor heti 2-3 vizsga volt, mind írásbeli. Aki megbukott rajtuk, – és ez gyakori volt, mert nagyon stresszes két hónapról beszélünk – az a következő szemeszter első hetében pótvizsgázhatott. A jó ebben az volt, hogy decemberig és júniusig nem kellett folyamatosan a tesztektől rettegni, viszont az a két hónap kész rémálom volt mindenkinek.
Csengő szerencsére nem volt. Az órák általában 3-4 órán keresztül tartottak, de olykor-olykor előfordult, hogy egész nap bent kellett ülnünk. A szüneteket, amik 15 percesek, a tanár vagy óratartó szabta meg. Igen, óratartó, mert gyakran nem volt tanár vagy professzori végzettsége annak, aki órát tartott, csak éppenséggel a szakmája egyik legjobbja volt és olyankor papír nem számított. Így tanított minket argentin designer, namíbiai származású osztrák kastélytulajdonos és ír környezetvédő is. Itt fontosabb volt a tudás és a tapasztalat, mint bármilyen végzettség. Ezenkívül a főiskola igyekezett a legjobb tanárokat összeszedni nekünk. Volt már vendégtanárunk Amerikából, Costa Ricából és Nepálból is.
Előadó terem, ahol olyan félkörívesen ül a hallgatóság egy hegyoldalban, csak kettő volt nálunk. Azokat is csak nagyobb eseményekkor, ünnepekkor használtuk. Amúgy sima pados, világos termekben tanultunk, ahonnan mindig gyönyörű kilátás volt a faltól-falig érő hatalmas ablakoknak köszönhetően.
Laptopot vagy bármilyen más ketyerét lehetett szabadon használni. Mosdóba is bármikor kimehettünk. Enni-inni is szabadott, különben hogy bírtunk volna ki 4 órát egy huzamban? Az órákat aktívnak nevezném, mivel mindenkinek szabad volt bármilyen véleményt-hozzászólást-megjegyzést kinyilvánítania amikor csak akarta. Az osztályban 20-tól 34 éves korig jobbára minden korosztály előfordult, így volt akinek több tapasztalata volt egy adott témában, mint a többieknek. A tanárok PowerPoint prezentációkat készítenek az órához, jobb esetben Prezit, amit utána feltöltöttek a közös facebook vagy google+ oldalunkra. Csoportmunkáink is voltak, amik általában óriási veszekedéssel kezdődtek, és egy kitűnő előadással végződtek. Az egész programmal én maximálisan meg voltam elégedve. Csupán a sors hozta úgy, hogy diploma után nem a szakmámban helyezkedtem el.
Ha tetszett a bejegyzés kövess bátran a Facebookon! 🙂
képek forrása: Tumblr (katt a képre) + FHS
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: