Azon kevés honfitársam közé tartozom, akik nem kifejezetten munka, hanem tanulmányi okok miatt kényszerültek külföldre menni. A boldog, gondtalan diákévek azonban számora is véget értek és a munka világa tárt karokkal várt. Mivel a német nyelvet folyékonyan beszélem, így gondoltam, kipróbálom magam ügyvéd assziszensként, hisz szervezkedni, telefonálni, koordinálni nagyon szeretek és reméltem, hogy így egy kicsit többet tudok meg a jogaimról és az ügyvédi szakmáról is.
Szerencsémre viszonylag gyorsan sikerült egy családias kancellárián munkát kapnom. Kívánságomnak megfelelően asszisztensként. Egyetlen munkatársam az ügyvéd úr felesége volt. Ő vezetett be az ilyen irodáknál használt program kezelésébe, a levelezések menetébe és a diktálások feldolgozásának rejtelmeibe.
Az elején naívan azt gondoltam, hogy munkám csak postára járásból és kávé készítésből fog állni. Ennek ellenére, az első hetekben csak kapkodtam a sok új információtól kaptárként zúgó fejemet. Arra hamar rájöttem, hogy új munkaadóm a környék és az ország egyik legjobbja a szakmájában. Napokig mesélték a történeteket a kliensekről: olimpiai érmesek, híres énekesek, világhírű fényképészek, milliomos cégtulajdonosok… és ez csak a sor eleje volt! Miután jobban összebarátkoztunk az ügyvéd úrral, mindig Forrest Gumphoz hasonlítottam, mert annyi fontos történelmi személlyel találkozott és történelmi eseményeken részt vett és Gumphoz hasonlóan mindig a véletlen miatt került oda…
Ilyen klienskör mellett a munka sem volt természetesen átlagos. Naponta 10-15 hallás utáni diktálást kellett legépelni majd elküldeni többnyire az ügyfeleknek vagy az illetékes bíróságoknak. Aztán amikor választ kaptunk leveleinkre, ezeket nagy gondossággal rendszerezni kellett, a dátumokat a Nagy Könyvbe (ami egy tényleg nagy naptárkönyv volt) gondosan beírni, az adott aktához hozzácsatolni és gondoskodni róla, hogy az ügyvéd úr még aznap tudomást szerezzen a beérkezett levelekről. Mindemellett a telefon végig a fülünkre volt tapadva, mert valaki mindig hívott valamiért…
Jóllehet, ez mind egyszerűnek hangzik elsőre, de mivel mi is emberek vagyunk, mi is hibáztunk. Nem is egyszer. Küldtünk fontos iratot rossz helyre, elnéztünk időpontokat és találkozókat, lekéstünk határidőket. Ilyen esetben igyekeztünk hibáinkat diszkréten azonnal korigálni és a lehető legjobb megoldást és magyaráztatot adni hibánk okára.
![]()
pixabay.com
Számomra a munka legérdekesebb részét az adta, amikor elsőként kellett feldolgoznom egy friss ügyet. Ilyenkor a legapróbb részletekig elmesélték a kliensek az ő verziójukat az adott gondról, problémáról. Így volt szerencsém, koromhoz képest korán, pár nagyon fontos dolgot egy életre megtanulni:
- ha netán Ausztriában házasodnék, akkor mindenképpen kössek házasságszerződést, mert a válás különben nagyon drága mulatság lesz
- autóban mindig kössem be magam, mert nagyon csúnya belesetektől is megóv a biztonsági öv
- ne vegyek fel nagy összegű hitelt felelőtlenül
- minden blokkot vásárlás után, szerződéseket, okiratokat, leveleket tartsak meg, mert ki tudja mikor lesz rá szükségem
- eszembe ne jusson Ausztriában lakást venni, mert nagyon nem olcsó mulatság
és mindközül a legfontosabb:
- sose sajnáljam a pénzt egy jó ügyvédre!
![]()
pixabay.com
Mivel egy másik cég jelentkezett, hogy átvenne egy hasonló munkakörbe, mindössze 4 hónapot tölthettem el ezen a családias, de ugyanakkor nagyon is komoly helyen. Őszintén szólva, fájó szívvel hagytam ott az irodát. A rövid munkaviszonyom ellenére is rengeteget tanultam, érdekes emberekkel találkozhattam és a nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött az itt eltöltött idő alatt. Remélem az utódom is annyira élvezni fogja a munka minden percét, minden kihívását, ahogy én tettem. Szeretettel fogok az itt eltöltött napokra visszagondolni, és biztos vagyok benne, hogy még az unokáimnak is mesélni fogok róla.
Ha tetszett a bejegyzés kövess bátran a Facebookon! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: