Colmar Franciaországban található. Strasbourgtól vonattal fél, autóval egy órányira fekszik. Előző bejegyzésemben bemutattam a strasbourgi karácsonyi vásárt, most következzék kistestvére, a colmari karácsonyi vásár:
Mivel szállásom Starsbourgban volt, így eredetileg úgy terveztem, hogy kocsival megyek le Colmarba. De aztán megláttam a vonatmenetrendeket és azonnal a jó öreg gőzös mellett döntöttem. A vonat fél óra alatt leröpített a kisvárosba és pont a központban tett ki, tehát nem kellett parkolóhely-kereséssel a napom nagy részét eltöltenem.
A colmariak készültek a karácsonyozó tömegre, ezért a vasútállomástól kezdve, végig táblák vezetik a turistákat a karácsonyi vásárig. Èn ezeket a jelzéseket nem követtem, mert először a híres, úgy nevezett La Petite Venise kerületet szerettem volna megnézni, így utam inkább odavezetett.
A Velencéhez hasonló városrész nagyon hangulatos a sok elzászi stílusú, gerendás ház miatt. Nevét nem véletlenül kapta az ismert olasz városról, a sok kis hidacska és a városban kanyargó La Lauch folyócska picit tényleg Velencét idézik. Nekem azért hiányzott az összképből a meleg időjárás és gondolázó szerelmesek, de azért nem panaszkodom. A város ezen részén is található egy kisebb karácsonyi vásár, hasonló kínálattal mint Strasbourgban és itt is több házat díszítettek plüssmackókkal illetve telet, karácsonyt idéző dekorációval.
La Petite Veniseből észrevehetetlenül át lehet tévedni a város többi részébe. Èn egyszer csak egy hatalmas katedrálissal találtam szembe magam. Mint kiderült, az óváros közepében lévő Szent Martin Katedrálishoz volt szerencsém. Mivel nem ellenkezem a templom látogatások ellen, szívesen néztem körbe a katedrálisban. Gyönyörű belsejét és csodálatos ablakait mindenkinek ajánlom, hogy egyszer megnézze.
A katedrális csendjéből, a nyüzsgő karácsonyi vásárba érkeztem ismét. Ez sokkal nagyobb volt, mint az előző Venis e-ben, de ugyanolyan sokszínű mint a strasbourgi társa. Bordeaux-i forralt borral a kezemben szívesen sodródtam a tömeggel és nézelődtem a hideg időben.
Dél után már kezdtem szemezgetni az éttermekkel, kifőzdékkel is. Ha valaki a colmari karácsonyi vásárra jön, ezt az egy tanácsot mindenképpen fogadja meg tőlem: dél előtt ebédeljen vagy foglaljon asztalt a kiválasztott étteremben! Mit ne mondjak, majdnem éhen maradtam, ugyanis a karácsonyozó tömeg egyszerre lett éhes és a vendéglátó egységek mindenhol kiakasztották a „Megtelt” táblácskát. Szerencsére a vásárban tudtam venni egy melegszendvicset, amivel úgyahogy de kibírtam hazáig.
Délután még tovább nézelődtem az óvárosban. Jóllehet térképről nem tünik olyan hatalmasnak a belváros, mégis a nézelődéssel és vásárlással szinte repül az idő, így azon kaptam magam, hogy már lassan indul a vonatom vissza Strasbourgba.
Kellően átfagyva, de karácsonyra bevásárolva és teljes karácsonyi delíriumban indultam vissza a vonatállomásra. Strasbourg felé a vonaton megfogadtam magamnak, hogy Colmarba egyszer még biztos visszajövök tavasszal-nyáron, mert akkor is egy olyan kis elbűvölő ékszerdobozka lehet, mint most, karácsonyra készülődve.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: